36 teljes óráig be volt fonva a hajam és csak ma reggel szedtem szét. Nagyon tetszik és úgy vettem észre másoknak is tetszett. Miért nincs nekem göndör hajam? Egyébként valami csodája is lehet, mert ma megint beszélgettem azzal a sráccal, akivel utoljára nyáron találkoztam (igen Berry a mi sulinkba jár és nem, nem ismered). Tök jól elnevetgéltünk, ráadásul helye és udvarias. Ha 10 méterre vagyok a sulitól, akkor is mindig megvárja míg odaérek, és addig tarja nekem az ajtót. Édes. És az aulába még beszélgettünk aztán én mentem tesire, meg ő is az órájára. És akkor vettem észre, hogy ott ültek az osztálytársaim és (na jó nem esett ki a szemük) csak közel álltak hozzá. Hát, legalább nem gondolnak apácának.
A tesi tanáromat egyre jobban utálom. Ehhez nem is fűznék hozzá mást. Viszont ötöst kaptam fekvőtámaszozásra és ez tök jó. :)
És most lejárt az öt percem, szóval majd úszás után írom tovább a cikket.
Már itt is vagyok. Az uszodába menet gondolkodtam egy kicsit (ami jó, mert bebizonyítottam vele, hogy létezem "Gondolkodok tehát vagyok") ami rossz, mert egy viszonylag tűrhető állapotból az önsajnálatba taszítottam magam. Szánalmas vagyok. És még a fölös energiáimat sem tudtam levezetni, mert az úszás elmaradt...
És akkor folytatnám: Angol órán nem történt semmi különös és szöveges feladatokat csináltunk, amíg 4 embert írt egy pedig felelt. Írni már írtam (és nem mellesleg 5 lett), de felelni még nem feleltem és nem tudtam eldönteni, hogy akarok-e vagy nem. Mert egyfolytában kattogot az agyam, hogy mit tudok az amishokról, a gitárokról vagy a környezetvédelemről, de ott volt bennem az is, hogy mi van ha olyat kérdeznek, amire pont nem tudok válaszolni. Egyszerűen szerencsétlen vagyok angolból, nem értek semmit ezzel szemben viszont imádom mert érdekes és jó tanárom van. Ez normális? És amikor kicsöngettek vittem magammal a füzetemet is, mert péntekre kéne írnom egy sci-fi novellát, az ötlet már meg van és már az első 2-3 oldalt is megírtam. És most is csak írogattam, amikor odaült mellém Chocho és elkezdett velem beszélgetni. Na ezt több résznél is sántít. Egyrészt nem is ismerem (csak egyszer mondta Plumnak, hogy a szalonnasütésen majd beszél velem, de ez még márciusban volt és végül el sem mentem). Másrészt még egy hónapja sem volt, hogy Plummal msnezett meg szerelmes verseket írt neki. Amúgy egy ideje, már nem is hallottam felőlük. Na majd holnap megérdeklődöm.
Szóval beszélgettünk és kérte, hogy mutassam meg neki a novellámat (öhm eleve nem szoktam csak Plummal elolvastatni őket). Mondtam neki, hogy nem mutatom. Elment én meg megint írni kezdtem. Úgy 5 perc múlva elhagyott az ihlet - ha valaki megtalálná postázza el nekem - és akkor újból odajött, hogy hogy haladok az írással. Én mondtam neki, hogy sehogy. Erre elkérte megint. Tök hülyének éreztem ezt az egész kéregetősdit úgyhogy a kezébe nyomtam, hogy olvassa el. Nem olvasta el csak bele-bele nézegetett és megnézte a mellékelt rajzaimat. Megkérdezte, hogy szeretek-e rajzolni utána meg elkezdte mutogatni az mp4-én a képeit, rajzait meg a verseit. Egyébként becsülöm, hogy van annyira "bátor", hogy másoknak mutogassa az alkotásait. Nem igazán ismerek egy fiút se, aki ezt így felvállalná. Mellesleg az egyik versben szerepelt Plum neve (vagy valakié, akit ugyanúgy hívnak). Meg olvastam azokat is, amiket P-nak írt. És nagyon édes lenne, de egyszerűen nem tudtam ezt mire vélni. Azt akarta, hogy odahívjam Plumot, aki a közelben van, jóban akar lenni velem, mert én jóban vagyok Plummal, vagy szimplán nem ismert meg, mert nem Plumékkal beszélgettem? Stawberry holnap sürgős tanácskozást tartunk! :)
Egyébként ha már a novelláimnál tartunk mostanában a padtársam is beleolvas a füzetembe, amikor nem figyelek és hétfőn szintén megkért, hogy had olvassa el őket. Neki is azt mondtam, hogy nem. Viszont szintén aznap elkapott egy mondatrészletet "...Alex ekkor már elment...". És megkérdezte, hogy hova ment, mondtam neki, hogy dolgozni, mire megkérdezte, hogy mit dolgozik. Na ezt még én se tudtam, úgyhogy azt mondtam: Nem tudom. Szerinted mit dolgozzon? Először azt értettem, hogy halál úgyhogy ezt egy kicsit rossz néven vettem, hogy viccet csinál az írásaimból (Nem vagyok ilyen sértődős fajta, csak nem tudtam jobban megfogalmazni). Ezt szerintem ő is észrevette, mert rögtön utána mondta: halásszon. Aha ez nem is volt rossz ötlet mert ez Stockholmban - ahol a novella játszódik - sok halász van. Ezt meg is mondtam neki, mire hozzátette, hogy lehetne családi vállalkozás. Meg azt is, hogy Svédországban már dolgozott az apja és azt mondta nem jó ott, mert túl sötét van és hideg. Ebben igaza volt, de ekkor odafordult Mat úgyhogy a beszélgetésünk be is fejeződött. Minden esetre a mondat így hangzik: Alex már elment dolgozni. Egy jólmenő családi vállalkozást vezetett az apjával és két testvérével. Stockholm egyik legnagyobb halászata volt az övék.
Ezekután nugyodtan nevezzetek szentimentálisnak. Egyébként sokkal inkább számítottam arra, hogy kiröhög, ezért nem is írtam sokáig azon a helyemen. Talán nagyobb bizalmat kéne adnom egyes embereknek?
Ezek után nem sok minden történt (kivéve egyet, de az olyan fontos, hogy külön cikket írok neki): Elhatároztam, hogy a következő történetem Finnországban fog játszódni és az az ország is felkerült az "országok, amiket látnom kell mielőtt meghalok" nevezetű listámra, és azt is eldöntöttem, hogy lesz bennem annyi hazafiasság, hogy ez a scifi, amit írok Magyarországon fog játszódni. És tök jól elbeszélgettem Strawberryékkel, amíg vártunk az úszásra, ami kiderült, hogy elmarad. Egyébként mire megírtam ezt, már megint jó kedvem lett. Azt hiszem ezért szeretnek annyira blogolni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése