A mai nap

Én még azt sem feltételeztem, hogy elolvasod. XD És mindet én írtam, pedig ráment majdnem az egész délutánom, én meg csak írtam és írtam... Ahelyett, hogy bioszt, törit vagy föcit tanultam volna. Pont ezért gondolom úgy, hogy engem Isten nagyon szeret, mert egyikből sem írtunk ma. :D

Annyi önbizalmad sincs, mint egy halnak ( ne kérdezd, miért hal). Na és ha tele volt volttal? Ha Plum azt mondta, akkor az úgy is van. Szerintem én már rég nem bénáznék a novellákkal, ha nem biztatna. De tudod mit, ő az olvasó táborom leglelkesebb és egyben egyetlen tagja. Meg amúgy is szeretek novellákat írni és valamivel tele kell írni azt a hatalmas füzetet, amit a múltkor vettem. Szóval Plumnak az ilyenekben mindig igaza van.

Nem igazság, én minden jóból kimaradok! Még lehet én is vettem volna egyet. Holnap gyere abba, hogy megnézhessem. Az a jó, hogy holnapra nem kell tanulnom (elméletileg, de még át akarom ismételni a passzív másik felét is), így szerkeszthetem az oldalam.

Biztos jó volt neked tesin, de velem meg nem énekeltetek Szalai Évát és szeretek kosarazni. Meg amúgy is ott volt Kristin és Mat. És mindketten jó fejek. Amúgy te tudtad, hogy régen mindketten kosaraztak? Kris 6 évig! Ki nem néztem volna belőle.
Egyébként olyan vicces volt most a suli, mert ugye szünetekben próbáltam a föcit tanulni, több kevesebb sikerrel. És ha nem találtam egy-egy folyót mindig szóltam Matnek, mert ő megtanulta és úgy ugrott segíteni, mintha az élete múlt volna rajta. :) Egyébként rájöttem, hogy Mat helyes.

Annyira jó, hogy most elmaradt a németem, mert egész nap csak egy zsemlét ettem és nagyon éhes voltam. Szóval örültem mikor végre hazajöhettem. Mellesleg órán megcsináltam az egész földrajz munkafüzetet, úgyhogy nem lesz házim csütörtökre. :D Aztán mikor mentem kifelé, találkoztam osztályfőnökkel, és szólt, hogy el ne felejtsem megkérdezni. És meg csak bambán visszakérdeztem, hogy mit. Csak aztán jutott eszembe, hogy még mindig nem kérdeztem meg, hogy megyek-e a túrára... Tényleg, meg kéne kérdeznem, amíg eszemben van. Eddig is úgy gondolta, hogy 20 méterrel a föld felett szállok, ezt most még jobban megerősítettem. Nem mintha nem lenne benne igazság.

Aztán a buszmegállóban várok a buszomra, és egyszer csak ott termett egy csaj, aki úgy bámult, hogy majd kiesett a szeme. Én meg már néztem mindenhova, először meg sem hallottam, hogy megszólított. Aztán megismételte: Én vagyok-e az a csaj, akivel múltkor kikezdett az a srác. Én voltam. És akkor kérdezte, hogy végül megadtam-e a számomat. Na ez csak még jobban megerősített abban, hogy jól tettem, hogy nem tettem.

Végezetül rájöttem, hogy szeretem az ABBA számait (ráadásul ők is svédek) úgyhogy előző héten megnéztem a Mamma Mia!-t. Na meg játszik benne Stellan Skarsgar, Meryl Streep és Amanda Seyfried. Nagyon jó film. És ma egész nap a Dose your mother know-t hallgattam. Nagyon jó szám, bár a filmben a csávó (igaz, hogy nagyon helyes volt - szeretem a néger pasikat) kicsit buzisnak tűnt nekem. De most nem? Nézzétek meg, mit lehet erre mondani? Meg szeretem a Napoleon Boulevardot és a Republicot is szeretem.
Na más most nem jut eszembe.

Bye-bye Willow